Hétvégén rendet raktunk a fiúkkal a könyvespolcon. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó élmény lesz.
Nemrég egy nagyon kedves családnál jártunk egy vidéki kisvárosban.
Decemberben egy apró, budapesti lakásban jártunk. A családba nemsokára kisbaba érkezik. így a gyerekszobában, ami eddig egy 5 éves kisfiú birodalma volt, helyet kellett csinálni a kisbaba ruháinak és a kiságynak.
A fiatal házaspár praktikusan, jól átgondoltan alakította át a lakás tereit, ezzel többek között kialakított egy jól használható gardróbot is.
A z első feladatunk a ruhák rendszerezése volt. Először a kisfiú ruháit néztük át. Csak azt hagytuk meg, amik jó méretűek voltak, az anya szívesen adta fel a kisfiára és ő maga is szívesen hordta. Így pont annyi ruha maradt, amennyire egy 5 éves gyereknek szüksége van. Sőt, egyedül is tudja kezelni. A komódból átkerültek a ruhái a gardróbba, így felszabadult a hely kisbaba számára.
Ezután az édesanya ruhái következtek. Ez már nehezebb dió volt, mert izgalmas, klassz, sokféle ruha van a mama tulajdonában, amelyek közül nehezebben selejtezett. Azért így is sikerült 2 nagy zsák ruhát kiszelektálni. Míg én a ruhák átnézésében segítettem, addig Orsi helyet varázsolt a gardróbban, hogy a ruhák, ami ennek a napnak az elsődleges célja volt, szép rendben, szellősen kerülhessenek a helyükre.
Délután az apa is bekapcsolódott a munkába. Ő is átnézte a ruháit, cipőit. A nap végén négy nagy zsákot vittünk el a Máltai Szeretetszolgálathoz.
Zárásként megbeszéltük a további lépéseket (pl. kölcsön ruhákat visszaadni, csak azok a baba dolgok legyenek a lakásban, amelyekre az első fél évben szükség lesz, mi legyen következő terület, amire koncentrálunk).
Igen, az ajándékoknak. Mert bármennyire is a szeretet ünnepe közeledik, azért a Karácsonnyal a szeretet néhány „tárgyiasult” kifejezőeszköze is megjelenik a lakásban. Kisgyerekes családoknál esélyesebb a nagy mennyiség, s ha szerencsés esetben még a nagyszülők és a rokonok is beszállnak, akkor van, hogy a „tengernyi” kifejezés is nyugodtan használható az ajándékokkal kapcsolatban. Fel kell készülni tehát erre is, ha nem akarjuk, hogy a téli szünetben a szokásos bokáig érő káosz helyett már combközépig gázoljunk a cuccokban.
Ennek legegyszerűbb módszere a selejtezés. Most sem vágjuk reménytelenül nagy fába a fejszénket, csak épp egy akkorka feladat lesz, amit egy hétvégi délután vagy este kényelmesen elvégezhetünk. Tűzzük ki például azt a célt, hogy egy nagyobb szatyrot, vagy papírdobozt töltsünk meg a már feleslegesnek bizonyuló játékokkal. Lelkesebbek megbecsülhetik az érkező játékok mennyiségét és egy annak megfelelő adaggal is próbálkozhatnak.
A feladat tehát egyszerű: elő a szatyorral és elő a játékokkal! Legkönnyebben a már használhatatlan, törött, vagy működésképtelen darabokat válogassuk ki, ezek rögtön mehetnek is a kukába. Következő körben jöhetnek az életkornak még vagy már nem megfelelő játékok. A még koraiakat átmenetileg süllyesszük egy polc mélyére, a kinőtteket pedig ajándékozzuk-adományozzuk-adjuk el.
Máris tisztult a tér, nem? S ha már ilyen sok helyünk lett, fussuk át a „Gyűjtsd össze Te is mind a százhetvennyolcat!” típusú játékokat is, s ha csak nincs mind a százhetvennyolc darab napi használatban, kísérletképpen akár meg is ritkíthatjuk ezeket is. Aminek nélkülözhetőségében nem vagyunk száz százalékig biztosak, azt nyugodtan pakoljuk a „még korai” kategória már elsüllyesztett darabjai mellé. De ha heteken át senki nem hiányolja őket, akár meg is válhatunk majd tőlük… de erről majd később :).
Utolsó erőfeszítésként pedig szedjünk össze néhány olyan játékot, ami lehet, hogy még pont jó és fejlesztő és drága is volt és a nagyi is megsértődne, ha nem látná a polcon… de az elmúlt két hétben senki sem nyúlt hozzá. Ezek sem válnak rögtön a kukásautó martalékává, jól meglesznek a szekrény mélyén a többivel együtt.
A közhiedelemmel ellentétben ebben a folyamatban – szerintem – nem feltétlenül szükséges a gyerekek részvétele. Még a legkeményebben megacélozott szülői szív is ellágyul egy jól elhelyezett „De még pont azzal akartam játszani!” vagy „Épp erre vágytam hetek óta!” jellegű mondattól, ami semmissé teszi addigi erőfeszítéseinket. Jogos ellenvetés, hogy elvégre a játékok az ő tulajdonuk, akkor mi miért piszkálunk bele, de ha kísérletként fogjuk fel, akkor lehet, hogy kiderül, hogy nincs is szükség ennyi mindenre, esetleg a tulajdonos már rég nem is emlékszik azokra a bizonyos tárgyakra…
Nem egyszerű téma ez, most tényleg csak nagyon érintőlegesen vettük elő, de később majd beszélünk erről részletesebben is.
De a lényeg: hogy tetszik a látvány? Sikerült némileg szellősebbé tenni a polcokat? Látod már lelki szemeid előtt, ahogy a karácsonyra kapott játékok szépen kényelmesen elférnek a régiek mellett? Remélem, sikerült néhány jó ízű munkával töltött percet/órát szerezni magadnak és megérte a fáradságot!
A jövő héten már csak egy aprócska feladat marad hátra, a vendégeinkre fogunk gondolni! Mivel ma egy kicsit nehezebb feladatot kaptatok, jutalmul elmarad a házi, csak gyönyörködjetek az eredményben!
Köszönjük a közös munkát:
a Rendberaklak csapata
Lassan elérkezik a karácsonyi sütés-főzés ideje, lehet már gondolkodni a karácsonyi vacsora fogásain, s az ünnepekre várva, akár néhány adventi aprósütemény is az asztalra kerülhet. Főzős magazinok és női lapok végtelen sora ontja magából a recept ajánlatokat, s egy-egy ellopott percben jólesik a gusztusos fotókat nézegetve tervezgetni a Karácsonyt.
De mi vár majd ránk, mikor végre a tettek mezejére lépünk? Tudjuk-e hol rejtőznek a karácsonyi sütiformák? És kellemetlen meglepetésként kiderül-e majd a tészta összeállításánál, hogy az a kiló liszt, amiről azt hittük, hogy ott van a cukor mögött… az már kísérteties módon köddé vált? S várnak-e ránk még tavalyról megmaradt, de azóta ragacsos tömbbé összeállt díszítő cukorkák?
Kerüljük el idén ezeket a kevésbé örömteli pillanatokat, minimális erőbedobással, készítsük fel méltó módon a konyhánkat is a sütés-főzésre!
Három rövid lépéssel már közelebb kerülhetünk a célhoz.
1. Elsőként nézzük át, hogy mi minden van otthon, és az alkalmas-e még emberi fogyasztásra! Ne restelljünk listát is készíteni a talált és felhasználható alapanyagokról!
2. Másodsorban a sütéshez használandó eszközöket tekintsük át: tudd, hogy hol találod a szaggatókat, a kenőtollat, a sodrófát, vagy a ritkábban használt konyhai gépeket! És igen, az sem árt, ha elpakolsz onnan, ahová majd a nyújtódeszkát rakod!
3. Harmadik pontként pedig készíts listát a vásárlandó dolgokról, ami így, a kamra részletes ismeretében, már sokkal rövidebb és barátságosabb lesz a vártnál!
+1. Extra feladatként pedig kukkants be a mélyhűtőbe is! Ha van időd és szeretnél igazán előrelátó lenni, néhány arra alkalmas süteményt már előre megsüthetsz, s ha van elegendő hely neki, hát a mélyhűtőben is megvárhatják a karácsonyt!
Ezek a lépések természetesen nem jelentek teljes megoldást az esetleges konyhai problémákra, csak afféle ünnepek előtti tűzoltásnak jók. Ha azonban szeretnéd egy tökéletesen rendezett konyhával várni a karácsonyt és az újévet, tarts velünk december 10-13-a között az online konyha programunkon is!
Jövő héten a gyerekjátékok kérdése kerül napirendre… igen, alászállunk a legmélyebb bugyrokba is… Házi feladatként csak annyit kaptok, hogy készüljetek lelkileg 🙂 !
Szeretettel üdvözöl addig is:
a Rendberaklak csapata
Lindát évekkel ezelőtt ismertem meg, de a Rendberaklak-ra nemrég találtam csak rá. 19 éves lányomnak kértem tőle segítséget, akit kisgyerek korából ismer. Az ő szobáját szerettem volna közösen, vele együtt rendbe tenni úgy, hogy nem megcsinálom helyette, hanem kereteket, struktúrát kap ahhoz, hogy rendben is tudja tartani azt vagy bármely más szobát.
Linda végtelen türelemmel rendezgette Zsuzsival a szobát két hosszúra nyúlt délutánon át. Létrejött egy közös rendszer, amit úgy érzem, el is tud fogadni. Az előző két hét azt mutatja, hogy ez támaszt jelent neki a rend megtartásában. A rend nem öncélú, a dolgoknak tudatosan lett kialakítva a helye. A rend mellett a motiváló beszélgetés, ami Linda és Zsuzsi között zajlott, talán benne is felépítette a létrehozott eredmény struktúráját. Zsuzsi azt is láthatta, megélhette, hogy olykor a lényegtelennek tűnő változtatásokat milyen figyelemmel lehet véghezvinni.
Köszönjük a rendet és az időt.
Ezen a héten egy fiatal lány szobájában varázsoltunk rendet. A szoba hangulata tükrözte a benne lakó lelkét, a felnőtt kor küszöbén álló, büszke, érzékeny lelkű, magára sokat adó lány lelkét. Aki a hétköznapok sodrásában figyel a részletekre, a finomságokra. A tárgyak összekuszálódtak ugyan, de ő és én odafigyeléssel, kitartó munkával kibogoztuk őket.
Először a ruhák, cipők kerültek sorra. A ruhák száma nem volt sok, a nyáriak már egy nagy ládában lapultak, így nem volt nehéz dolgunk. Csak a rendszert kellett gyorsan kitalálni, és máris mehettek a ruhák a helyükre (szekrénybe, polcra, mosásba).
A következő feladat a smink és ékszer szekció volt. Rengeteg, számomra ismeretlen eszköz, sok-sok ékszer, jól használható dobozok. Fontos volt, hogy minden darabot egyesével megfogjunk. El kellett dönteni, hogy kell vagy sem. Biztosan kell, vagy meg lehet tőle válni. Készítettünk egy emlékdobozt is, amibe azokat a dolgokat tettük, amelyek valamiért fontosak voltak, izgalmas, megható emlékek kötődtek hozzá.
Amikor a papírokhoz, könyvekhez érkeztünk, már mindketten elfáradtunk. Egy tea és egy kis lendület átsegített bennünket a megakadáson. És elkezdtük a lapokat egyesével átnézni és csoportosítani. Közben a ceruzák, tollak és egyéb eszközök is bekerültek a raklak falibútor rekeszeibe és a szép, mázas csuprokba.
Természetesen mindeközben innen-onnan előkerültek szétszóródott csatok és miegymás. Mindennek megtaláltuk a helyét.
Utolsó lendületünkkel pedig nekiestünk a szoba sarkában tornyosuló dobozoknak. Átnéztük. Voltak egységes, rendben lévő dobozok, és volt mindentbelevegyesdoboz is. Ezekben mindig találtunk valami izgalmas kincset, pld. angyalszárny alakú gyűrűt vagy egy lejárt útlevelet.
Estére minden a helyére került. Én szívesen laknék a fiatal hölgy szobájában. Tágas, tiszta, rendezett, mindemellett emlékekkel teli, izgalmas és stílusos.
Köszönöm a bizalmat! Klassz munka volt!