Egy varázslatos erdei házban raktunk rendet.

A kamra volt az első helyszín. A rendszerezés egy igazi fekete teával indult a napsütötte teraszon. Azután teljesen kipakoltuk a kamrát, és alapos selejtezés után könnyen használható rendszerben minden visszakerült az új helyére.

Lindával hetek óta dolgozunk egy házon. A legutóbbi alkalommal a tetőtérben befejeztünk egy kézműves kuckót. Egy szinttel lejjebb kialakítottunk egy dolgozó sarkot, még egy szinttel lejjebb elkezdtünk egy nappalit, a pincében pedig rendbe raktuk a karácsonyi kellékeket.

Mielőtt hazaindultunk, végigsétáltam a házon. A tetőtértől a pincéig.

Nagyon jó volt látni a kezünk, a munkánk, a kreativitásunk nyomát. Érezni, ahogy kezd fellélegezni a ház.

Lassan lezárul a munkánk ennél a családnál, és kíváncsian várom azt a pillanatot, mikor az egész házat utoljára járjuk így végig.

Amikor elmondhatjuk, hogy készen vagyunk. Hogy sok mindent megcsináltunk, még több dolgot pedig elindítottunk, beindítottunk, elősegítettünk.

A vázákba virágot teszünk, becsukjuk magunk mögött az ajtót és hagyjuk, hogy a rend lelke mozgásba lendüljön.

Egy gyerekszobát raktunk rendbe.

Mindenhol kincsek voltak. Mindenhol minden volt.

Egy kis csokipapír, gyöngyök, lego bedugdosva mindenhova.

Végül mindennek helye lett, doboza, tartója.

Olyan ez, mint egy varázslat. és közben egy kicsit varázslónak érezhettük magunkat.

Mikor a gyerekek hazajöttek, nagyon tetszett nekik a sok hely, a nagy tér, és elkezdték felfedezni a játékokat, mintha újak lennének.

A nagylány azóta is lelkesen takarítgatja szobáját, a kisfiú pedig egyetlen mozdulattal rakja helyére a kisautókat.