Egy nagyon kedves családnál vigyázok két kislányra már lassan 8 éve.
Nemrég egy szép, nagy házba költöztek egy ici-pici lakásból.
Itt végre minden elfér, mindennek megvan a helye.
Van gardrób szekrény, rengeteg könyvespolc, tároló.
De volt két fiók a konyhában már elég régóta…
amiket nap mint nap sokat használtak, szalvétákkal, ollókkal, ragasztókkal, zacskókkal, gumikkal teli, amit már alig lehetett kihúzni.
Minden össze-vissza, egymás hegyén-hátán, kiborulva, beszorulva, betömködve.
Egyik este nem bírta tovább 🙂
Láttam, hogy csak egy kis selejtezés, rendszerezés, átgondolás és pár jó doboz kell ide.
Mikor a lányok elaludtak, kiöntöttem a két fiókot, és munkához láttam.
Felülre kerültek a szalvéták, a zacskók, a befőttes gumik, az alufólia, a celofán. Minden, amit gyakran használnak. Szépen rendben, lazán elrendezve.
Az alsó fiókba pedig az ollók, madzagok, a ragasztók, és egyéb kézműves eszközök szépen kiselejtezve,kis dobozkákba rendezve, átláthatóan, jól hozzáférhetően.
Mikor a szülők haza jöttek, bár egy kicsit izgultam, de nem bírtam ki hogy ne mutassam meg rögtön a két új fiókjukat.
Természetesen nagy siker volt.
Már őket is nagyon zavarta ez a két elkanászodott terület, de még soha nem volt idejük, kedvük ezzel foglalkozni.
Csodálkozva állapították meg ,hogy mennyi ollójuk van, örültek a rég elveszettnek hitt bicskának és annak, hogy egy perc alatt meglesz majd a pillanatragasztó, amit soha nem talál az ember.
Én is örültem. Nagyon élveztem ezt az estét.
Tudom, hogy reggel, gyorsabb és könnyebb lesz így az uzsonna készítés, este a terítés, vagy a hétvégi főzőcskézés.
